Tesztelek

Tudatos eszközhasználó emberek (homo utilitius practicus) naplója plusz egy nagy adag DIY és ami még belefér.

Friss topikok

  • GingirLy: Beszerezhetőek Moleskine noteszek itt is: www.renome.hu/hataridonaplo/ (2016.02.01. 14:15) Moleskine noteszek
  • Emene: @Sardaukar: Ennek szívből örülök! :D Már régóta tudom, hogy kinek mit szeretnék venni, csak időm... (2009.12.18. 13:36) Kinzo 44P3150 dekopírfűrész
  • phaidros: @lunanyuszi: az akkori trend szlogenje szerint "csak a halott indián a jó indián!" Hát így. Amúgy... (2009.09.06. 19:31) Bosch GBM 450 RE
  • Sardaukar: Nekem Voda-s szappan van, az eleve hosszabbítódrótos. Érdekes módon ahol a telefonom nem jó (pl. s... (2009.09.02. 09:36) Web 'n' Walk Stick

Minolta Z1

2009.08.07. 14:05 - jegenyeartur

Címkék: fényképezőgép minolta

 

Hogy egyből erős legyen a kezdés, egy olyan darabbal indítok, amiből egyáltalán nem trendi ilyen korúval rendelkezeni. Digitális fényképezőgép a múlt évtizedből. 

A Minolta ma már nem is gyárt digitális fényképezőgépet, a Z1-est viszont a Sony újra megjelentette H1 néven, teljesen azonos paraméterekkel, majd folytatta a sort H6-ig, tehát a tesztnek valami értelmes haszna is van, a gép a megapixelek hajszolásán túl újat már nemigen nyújt.

Ez a gép egy csoda, 2004-ben vette édesapám amerikában, értve ezalatt az egysült államokat, onnan lepostázta Bolíviába, mivel az én Z1-esemet korábban kicsit tengervízbe áztattam. Az első tesztemen tehát, a víz- és különösen a sósvízállóságon megbukott, az első tesztpéldány ennek megfelelően a kukában is végezte.

A második tesztpéldányon az ötjegyű számláló a múlt héten fordult át, tehát a gép több, mint egymillió képet készített a kezem alatt. Ezen egymillió kép rögzítéséhez az eredetileg hozzáadott (tessék kacarászni) 16 Mb-os memóriát szitává írtamolvastam, majd elhasználtam egy 512 és egy 256 megásat is, most pedig egy kétgigásat koptatok éppen. 

Hamár a memóriakártyát említettem, minden memóriakártya szépen darabokban ment tönkre rajta, egy-egy kép veszett el, majd egyre több, míg idegesítő nem lett. A gép azonban zökkenőmentesen fényképezett akkor is, amikor éppen írás-olvasás hibát észlelt. Nem fagyott le, nem őrült meg, nem lett semmi baja. Csak összehasonlításképp, a PC, amivel utána ki akartam olvasni, minden hibás kép másolásakor újraindítást kért. A modell maga 2002-es, a könyvecskéje szerint max 1 giga memória tehető bele, de azért a kétgigással elég szépen elbánik. Tele még sosem fényképeztem, de írni írja, olvassa, formázza, egyszóval megy vele.

Amint az sejthető a korából, a gép nem a megapixelek bajnoka, hárommilliókétszázezer pontot tud elhelyezni egy képen, majd azt legfeljebb 1600x1200 as jpegbe tömöríti, vagy ha éppen urizálni támad kedve a gépkezelőnek, tömörítetlen TIFFben is el tudja menteni. Ezt a funkciót az összes ma fellelhető példányon utoljára 2002-ben használta bárki is, mivel akinek tömörítetlen kell, az ma már tizenkétmillió képpontot vadászik, és nem egy hétéves modellel égeti magát.

Az energiaellátást négy ceruzaelem oldja meg, ami nagyon kényelmes dolog, ha az ember szeret utazni, ceruzaelemet eddig a világ minden országában kaptam, és a legrosszabb minőségben árult is legalább 20-30 kép elkészítésére elegendő volt. Az elemeket fedő kupak minősége hagy némi kivánnivalót maga után, öt éve nem adtam volna neki egy évet sem, ennek ellenére az idő igazolja a Minolta mérnökeit. Az elemeken túl van rajta egy betáp is, amit kizárólag az áttöltés ellátására lehet használni, sem fényképezni, sem az esetleges akkumulátorokat tölteni nem hajlandó. Kevéssé hasznos tehát, az elmúlt öt évben két alkalommal használtam csupán.

A korabeli tesztek mindenféle tulajdonságát kiemelik, de talán a megbízhatósága és tartóssága az, amit akkor még nem tudtak, mára viszont bizonyított. Az eredetileg fémesnek szánt festés kíméletlen használat mellett sem kopott meg. A Minolta korszakban még saját Minolta optika [1:2.8, 38-380mm] (mióta a Sony rakja össze ezeket, az optikát a Zeiss gyártja hozzá) karcolásmentes, pedig a lencsevédő kupak rögzítése kimondottan laza. Apróbb koccanások, táskában senyvedés, repülőtéri rakodómunkások finom keze sem hagyott rajta nyomot. 

Az lcd-t egy kapcsolóval át lehet tükrözni a keresőbe, ami valóban tükrözést jelent, egy mechanika az lcd elé húz egy tükröt, és a keresőben látszik ugyanaz. Amint az várható volt, ez a mechanika elég hamar feladta, talán még hároméves sem volt, amikor örökre lcd módban maradt. Ez majdnem két évig volt így, aztán egy kicsit nagyobb ütést követően a mechanika újra működésbe lépett, és mindmáig tökéletesen működik. Ezt a részét feltélezhetően orosz vendégmérnökök tervezték, megkapta a maga adag ütését, és most olyan mint újkorában. Erős fénynél, vagy lassú zársebességnél kellemes, hogy a gépet magamhoz tudom szorítani, ráadásul van benne dioptria korrekció is, így akár szemüveg nélkül is jól használható.

Összefoglalva, ez egy rendkívül jó vétel volt, alaposan teszteltem, és remélhetőleg még évekig szolgál arra, amire jó. Márpedig fényképeket csinálni vele, makrót, normált, panorámát, kiváló. Amúgy illusztrációképpen íme egy panoráma:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tesztelek.blog.hu/api/trackback/id/tr801294716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.