A Moleskine noteszokkal közös történetünk tipikus geek sznobizmus fellángolásával kezdődött. Egyszerűen akartam egyet, egy kis, zsebbe illő százlapos sima oldalas riporternoteszt. Sose volt rá szükségem, de kellett. Itthon nem lehetett kapni, és mivel azokat a hónapokat nagyrészt Bécsben töltöttem, az egyik ottani drága belvárosi sétálóutcában vettem egyet.

Aztán írogattam bele mindenfélét, persze vigyázva, hogy szépen írjak, meg az sem mindegy, hogy mit, jaj, mi méltó rá, nagy dolgok kellenek. Ha valami félrement, idegesített, borzasztó.

Szóval tipikusan önmagáért való hülyeség volt, egészen addig, amig el nem jött a barkácsolós korszakom. A tervrajzolgatáshoz nem volt elég a kicsi, de csak a harmadik, a táskám alján ronggyá gyűrődött sima százforintos notesz után döntöttem úgy, hogy akkor kell egy nagy, simalapos Moleskine, kb. annyiért, mint a kicsi Bécsben - immár az Írók Boltjából, amely újrakezdte a forgalmazást.

Azóta mindig nálam van, továbbra is a táskám alján telibe rápakolva, esetleg éppen támasztékként egy munkadarab sarka alatt, időnként a forgács közül kihalászva, a szerszámok közé esve, vagy éppen a grillező kissé még zsíros rácsán. Gyűrődés, hajtás, kosz rajta sehol, egy porolás elég, és olyan mint új korában. Ha az irodában vagy tárgyalás közben előveszem, akkor sem ciki a kinézete. Már nem érdekel, hogy ne pazaroljam benne a lapokat, szépen írjak, vagy bármi más hasonló hülyeség, egyszerűen használom, mert erre van, erre jó. Amíg betelik, akkor jöhet a másik.

És akkor most, a sok ömlengés után egy kicsit beszéljünk a Moleskine történetéről is. Azt mondják, Picasso, Hemingway Moleskine noteszt használtak, ez a marketingjük fő irányvonala. Nos, annyi valóban igaz, hogy ők is használtak noteszt, amelyek hasonlítottak a mai Moleskine-okra, de Moleskine akkor még nem létezett - maga a cég 1996-ban alakult. Ez valójában csak egy marketingfogás, amit nem szeretnék minősíteni - márcsak azért sem, mert akkor egyszerűen ordas nagy hazugságnak volnék kénytelen nevezni :o) .

A "legendary" jelző is túlzás. Létezik némi kapcsolat egy 1986-ban megszűnt, jópár évtizedet megélt francia családi manufaktúrával, és a Moleskine valóban az ő noteszeikről mintázta a sajátjait, de az említett céghez az égvilágon semmi közük sincs. Ők ezt "feltámasztásnak" nevezik. Ettől függetlenül, a költött legenda jól megalapozta a cég jövőjét, és noteszeik saját jogon is elterjedtek. A későbbiekben elég jó új ötleteik is támadtak, pl. a City Notebook sorozat, amiből valószínüleg soha nem veszek egy darabot sem, de azért tetszik :o) - és a minőségre sem lehet panasz.